Péliföldszentkereszt

Tardoson, a helyi hívek sok szeretettel, és kis agapéval fogadták a plébánián a közel hatvan fős zarándok csoportot. A zarándok, útjuk során a határ menti kereszteknél megpihentek, és Kiss Szilárd vezetésével elimádkozták a rózsafüzér tizedeket, melyből erőt merítettek az előttük lévő út nehézségeinek leküzdésére.

A gyalogos zarándokokhoz a Péliföldszentkeresztre érkezéskor csatlakoztak a busszal érkező hívők is, így közösen vonultak a templomba. Itt Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök fogadta már régi ismerősként a baji zarándokokat.

A szombat vigiliai szentmisét, a lourdes-i barlangnál kialakított misézőhelyen szintén a tartományfőnök atya mutatta be rendtársaival, és Bálint atyával együtt Szűz Mária tiszteletére. A szaléziak Máriát tekintik közösségük édesanyjának és különös szeretettel és bizalommal fordulnak hozzá, ahogy ezt a rend alapítója, Bosco Szent János is tette.

A szentmisét követően a zarándokok keresztútjárása során Bálint atya, a zarándoklat pillanatait megelevenítve vezette végig a híveket Krisztus szenvedésének állomásain.

A vasárnap reggel, a Szent Kereszt templomban 8.30 órakor kezdődő szentmisét, idén is a baji gyalogos zarándokokért mutatták be a Szalézi atyák.

Ünnepi szabadtéri nagymisére, a lourdes-i barlangnál került sor, melyet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatott be.

A zarándokok, a hazavezető úton a keresztek környezetét ismét rendbe tették, hogy minél szebb, és rendezettebb   környezetben tudják imáikat elmondani az ere járók.

A haza vezető úton a zarándokok kor-elnöke, Luigits Róbert vezette az imákat.

Tardosra érkezve, a Túri család fogadta agapéval, a megfárad zarándokokat. Itt köszönjük meg önzetlen áldozat vállalásukat, mellyel sok éve erőt adnak a zarándokok, az út utolsó szakaszának leküzdéséhez. Isten áldását kérjük rájuk.

Az otthon maradottak a Platán téri, hegyi keresztnél, a hagyományok szerint várták, és fogadták a zarándokokat.

Harangzúgás közepette vonultak a templomba, az alábbi ének kíséretében:

„Szép üzenetet hozunk mi

a szentkereszti kegyhelyről

Jézus, és Máriától!”

A szerencsés megérkezésért tartott közös ima után, ugyan fáradtan, de lelkiekben felfrissülve tértek otthonaikba a hívek.

„Jöjj és kövess!”

A zarándoklaton megtapasztalhattad a lemondás értelmét, a világtól való elszakadást és a csendet, amelyek Istenre tesznek nyitottá. A Gerecse hegyeinek megszentelt tájain haladva gondolataink visszaszállnak a régen élt remetékhez, akik mindenről lemondtak, elvonultak a világtól, hogy csak Istenre koncentráljanak.

Nekik ez volt az útjuk!

Nekünk mi az utunk?

Hogyan tudunk Istenre figyelni a világ zajai közepette?

A napi egy-két „csendes szakasz” a befelé fordulásra, az önvizsgálatra, az elmélyülésre biztosít alkalmakat.

Hát éljünk is vele!

Isten szent ege alatt, a természet által alkotott térben végzett imák teszik igazán meghitté vándorlásunkat.

Pentz Imre