A szalézi történelem tele van olyan jeles eseményekkel, amelyek pont ezen a napon történtek. Ekkor volt az Oratórium első kápolnájának a megáldása (1844), a második oratórium megnyitása (1847), Savio Domonkos ekkor ajánlotta fel magát a Szeplőtelen Szűznek (1854), a megmenekülés a kolerajárványtól (1854), az Oratórium megmenekülése a vállámcsapástól (1861), az utolsó ház megnyitása (Liege, Belgium) Don Bosco életében (1887).

Don Bosco szokása, hogy a fontos eseményeket a Szűzanya liturgikus ünnepének közelében szervezte meg, annak a kifejezése volt, mennyire mélységes volt azon meggyőződése, hogy Mária jelen van az életében, az Oratórium, majd a Társaság életében. Szerette azt mondani, hogy "minden azzal a katekizmus leckével kezdődött", emlékezve találkozására Garelli Bertalannak a torinói Assisi Szent Ferenc Templomban 1841. december 8-án. Meg volt győződve róla, hogy minden annak az első Üdvözlény Máriának a gyümölcse volt, amit akkor együtt mondtak el.

A Szalézi Családban több szalézi központban összegyűlnek délben és elmondják az Úr Angyalát. Ez egy hagyomány, amely arra emlékeztet, mennyire nagy volt Don Bosco odaadása Mária iránt, és hogy a szalézi karizma az Istenanya különös védelme és irányítása alatt áll.